Egy kis összeesküvés elmélet reggelire

Annyi összeesküvés elméletet hallani, olvasni mostanság, hát legyen...
Ma reggel olyan furcsán szitált a köd, észrevettétek már? Olyan más mint gyerekkoromban! Kevésbé ijesztő. Te jó ég, ez az átverés! Nézem a lámpát, olyan fura, olyan más az előtte szitáló köd. Már már csábító! És megérzem a csapdát! Alattomos szagok terjengenek a köddel... Ez is csak egy újabb méreg az emberiség kiirtására!! Leszáll a köd, és mutáns gyermekek születnek, akik felnőve kiirtják saját fajukat!
És honnan a méreg? Találtak az esőerdőkben egy mérgező növényt. Virágja pompás, levelei puhák, finom tapintásúak. Virágpora gyilkos méreg! Beeszi magát az ember DNS-ébe, mutációt okozva abban. Hatására a mutáns példányok egészséges társaik ellen fordulnak! Rettegjen mindenki!
Na jó, lassan tényleg innom kéne egy kávét nekem is. A fentebb olvasottak csupán koffeinhiányos elmém szüleménye, a nevetséges, és primitív összeesküvés-elméletek hatása. Aki akarja úgy is elhiszi, egyeseknek holt mindegy mitől, csak retteghessenek, gyűlölködhessenek. Hát hajrá! Ez a méreg, nem a cián;-)

Néha a világot meg lehetne váltani...

Mégpedig vásárlás közben:-) "beugrok valami reggeliért a boltba..." igazán elhozhattam volna a laptopom... Lett volna mit csinálnom... Azon gondolkozom vajon a gyerekülést a bevásárló kocsikon lehet e laptoptartónak használni... Szegény gépem aksija 90 percet kibír, legközelebb hozom, és tesztelem.
Az emberek meglepően jól viselik a várakozást... Egy vicces párocska a karácsonyi vásárlási előrejelzést tárgyalja röhögcsélve:-) utoljára tényleg akkor botlottam ekkora tömegbe, bár ők háborogtak.
Meglepően sokszor hallom az elnézést, neharagudjon, köszönöm szavakat. Barátságos hangnemben:-) ilyen közösségben még a sorbanállás is elviselhetőbb...
Az eső elmosta volna a zsörtölődő, életunt tömeget? Remélem végleg;-)

A nép véleménye....

Ma reggel a szombathelyi aluljárón átsétálva kísérteties módon Georg Orwell regényében éreztem magam. Előre vetítem, hogy a történet szereplői felé semmien előítélettel nem vagyok, pusztán jelen esemény groteszk mivoltát szeretném hangsúlyozni.
Hajnalban, mint mostanában elég gyakran, lesétáltam az aluljáróba, mikor épp munkához készülődtek kedves közmunkásaink. A párbeszéd azonban nem a megszokott érdektelenség medrében csordogált. A társához érkező, legyen mondjuk Zsolt, társa pedig László, szóval Zsolt mély filozófiai hátteret sejtetve szólalt meg: "Ez szörnyű" . Szegény Laci el sem tudta képzelni, hogy az újabb munkanapra, vagy netán a boltban elfogyott alkohol miatt sopánkodik kollégája. Gyanútlanul visszakérdezett "Mi?". A választól a seprű is megállt a kezében, én meg izgatottan vártam a fejleményeket. "hát ez! Nézd meg hogy néz ki-mutatott körbe az aluljáró graffitIkkel díszített falaira- miért kellett ezt csinálni? A mai fiatalok ebben lelik örömüket? Észre sem veszik hoogy elcsúfítják a környezetüket. Ez azért szomorú." Első pillanatra pozitív sokként ért, hogy egy egyszerű közmunkás, aki eddig értéktelen és érdektelen beszélgetést folytatott társaival, ilyen szépen megfogalmazott beszélgetést kezdeményezett. Laci szerintem gondolatban látta széttörni a szondát, ahogy társa belefúj, és elájulni a drogtesztet végző nővérkét az eredménnyel a kezében. Zsolt azonban mindkettőnket lerángatott a földre következő mondatával: "benne volt a híradóba is".
Igen, ennyire egyszerű.... A híradó a szádba adja a hangzatos véleményt. Nem állítom, hogy ez jelen eseményt tekintve káros vagy nincs igazságtartalma, bár itt megjegyezném, hogy a puskás, pirosmasnis lány szerintem igen is művészi, és értéket ad a mára önnmagában is elcsúfult jellegtelen, és ígénytelen összevisszaságba rendezett mozaikcsempéhez. Az ilyesztő csak az, hogy egy híradó elég ahhoz, hogy a "hé izé emléksző"-ből, egy ilyen jellegű véleménynyilvánítás legyen. Tartalomtól függetlenül. Játszi könnyedséggel manipulálják a gyenge, egyszerű embereket, és azokat akiknek szinte mára csak a média a kapcsolat a közösséggel, a világgal.
El tudja még dönteni valaki mi az igaz? Tudom, a történelmet sem a múlt írta, hanem a jelen érdekei. De ez így nincs jól. Egy Orwelli világban élni nyilván egyszerűbb, de én maradok és vállalom a 101-es szobát, minden következményével. Inkább egy perc a saját véleményemmel, mint egy élet másokéval.