A nép véleménye....

Ma reggel a szombathelyi aluljárón átsétálva kísérteties módon Georg Orwell regényében éreztem magam. Előre vetítem, hogy a történet szereplői felé semmien előítélettel nem vagyok, pusztán jelen esemény groteszk mivoltát szeretném hangsúlyozni.
Hajnalban, mint mostanában elég gyakran, lesétáltam az aluljáróba, mikor épp munkához készülődtek kedves közmunkásaink. A párbeszéd azonban nem a megszokott érdektelenség medrében csordogált. A társához érkező, legyen mondjuk Zsolt, társa pedig László, szóval Zsolt mély filozófiai hátteret sejtetve szólalt meg: "Ez szörnyű" . Szegény Laci el sem tudta képzelni, hogy az újabb munkanapra, vagy netán a boltban elfogyott alkohol miatt sopánkodik kollégája. Gyanútlanul visszakérdezett "Mi?". A választól a seprű is megállt a kezében, én meg izgatottan vártam a fejleményeket. "hát ez! Nézd meg hogy néz ki-mutatott körbe az aluljáró graffitIkkel díszített falaira- miért kellett ezt csinálni? A mai fiatalok ebben lelik örömüket? Észre sem veszik hoogy elcsúfítják a környezetüket. Ez azért szomorú." Első pillanatra pozitív sokként ért, hogy egy egyszerű közmunkás, aki eddig értéktelen és érdektelen beszélgetést folytatott társaival, ilyen szépen megfogalmazott beszélgetést kezdeményezett. Laci szerintem gondolatban látta széttörni a szondát, ahogy társa belefúj, és elájulni a drogtesztet végző nővérkét az eredménnyel a kezében. Zsolt azonban mindkettőnket lerángatott a földre következő mondatával: "benne volt a híradóba is".
Igen, ennyire egyszerű.... A híradó a szádba adja a hangzatos véleményt. Nem állítom, hogy ez jelen eseményt tekintve káros vagy nincs igazságtartalma, bár itt megjegyezném, hogy a puskás, pirosmasnis lány szerintem igen is művészi, és értéket ad a mára önnmagában is elcsúfult jellegtelen, és ígénytelen összevisszaságba rendezett mozaikcsempéhez. Az ilyesztő csak az, hogy egy híradó elég ahhoz, hogy a "hé izé emléksző"-ből, egy ilyen jellegű véleménynyilvánítás legyen. Tartalomtól függetlenül. Játszi könnyedséggel manipulálják a gyenge, egyszerű embereket, és azokat akiknek szinte mára csak a média a kapcsolat a közösséggel, a világgal.
El tudja még dönteni valaki mi az igaz? Tudom, a történelmet sem a múlt írta, hanem a jelen érdekei. De ez így nincs jól. Egy Orwelli világban élni nyilván egyszerűbb, de én maradok és vállalom a 101-es szobát, minden következményével. Inkább egy perc a saját véleményemmel, mint egy élet másokéval.