Gyerekszáj

Ma hazafele felettébb aranyos szituáció hallgatója lehettem. A volántársaság új tipusú autóbuszokat vásárolt, melynek egyetlen apró hibája, hogy a leszállásjelzőt én is nehézkessen érem el, a magam égimeszelő 150 centis mélységemmel.
Vélhetően ezen probléma megoldására született meg egy tápláni kisgyerekben azon terv, hogy előre sétált a busz sofőrjéhez, és a következő mondat hagyta el a száját: "csókolom! Legyen szíves bemenni a faluba!" örök gyerek buszsofőrünk viccelődni is kezdett vele, hogy rendben, bemegyünk, de cserébe a kissrác hívja meg egy sörre, megisszák, a srác hazamegy, ő meg viszi tovább a buszt:-) a srác jót derült rajta, majd a sofőr megkérdezte hol szeretne leszállni, és mikor leszállt, vidáman lekiabált a kisfiúnak, hogy csak neked:-) a srác megköszönte, és jókedvűen indult el haza:-)
Talán ha hazamegy, elmeséli otthon, hogy a kedves sofőrbácsi miatta fordult be a faluba, és ezzel a pozitív élménnyel fog tovább buszozni, nem rossz élményekkel árnyékolva. És remélem szülei sem rombolják le ezt az illúziót! Kellenek a mesék, hogy ne felejtsünk el mosolyogni. Igen, felnőttként is szükségünk van csodákra:-)

Kíváncsiság

Ülök egy autó motorháztetején és várok... Mikor tűnik fel valakinek? Mikor mer szólni a zsaru aki elsétált mellettem? Nem jön vissza... Vagy csak erősítésért ment? Van térfigyelő kamera, aminek a monitora elött alszik valaki? Már a szélvédőre tűzött választási szórólapot is kitűztem a visszapillantókhoz papírrepülő formájában... Szegény pesti biciklis lányt ezért meghurcolták... Nincs biciklim, ez lehet a baj? Lopok egyet hátha:-D ennyire közömbössek az emberek? Vagy nem is látnak, csak néznek? Ha a szomszéd BMWn csinálnám ezt, már lecsukatott volna a tulaj? Na kész telefont kaptam az autó tulajdonosától... Mindjárt itt van, és mehetek haza...

Egy kis összeesküvés elmélet reggelire

Annyi összeesküvés elméletet hallani, olvasni mostanság, hát legyen...
Ma reggel olyan furcsán szitált a köd, észrevettétek már? Olyan más mint gyerekkoromban! Kevésbé ijesztő. Te jó ég, ez az átverés! Nézem a lámpát, olyan fura, olyan más az előtte szitáló köd. Már már csábító! És megérzem a csapdát! Alattomos szagok terjengenek a köddel... Ez is csak egy újabb méreg az emberiség kiirtására!! Leszáll a köd, és mutáns gyermekek születnek, akik felnőve kiirtják saját fajukat!
És honnan a méreg? Találtak az esőerdőkben egy mérgező növényt. Virágja pompás, levelei puhák, finom tapintásúak. Virágpora gyilkos méreg! Beeszi magát az ember DNS-ébe, mutációt okozva abban. Hatására a mutáns példányok egészséges társaik ellen fordulnak! Rettegjen mindenki!
Na jó, lassan tényleg innom kéne egy kávét nekem is. A fentebb olvasottak csupán koffeinhiányos elmém szüleménye, a nevetséges, és primitív összeesküvés-elméletek hatása. Aki akarja úgy is elhiszi, egyeseknek holt mindegy mitől, csak retteghessenek, gyűlölködhessenek. Hát hajrá! Ez a méreg, nem a cián;-)

Néha a világot meg lehetne váltani...

Mégpedig vásárlás közben:-) "beugrok valami reggeliért a boltba..." igazán elhozhattam volna a laptopom... Lett volna mit csinálnom... Azon gondolkozom vajon a gyerekülést a bevásárló kocsikon lehet e laptoptartónak használni... Szegény gépem aksija 90 percet kibír, legközelebb hozom, és tesztelem.
Az emberek meglepően jól viselik a várakozást... Egy vicces párocska a karácsonyi vásárlási előrejelzést tárgyalja röhögcsélve:-) utoljára tényleg akkor botlottam ekkora tömegbe, bár ők háborogtak.
Meglepően sokszor hallom az elnézést, neharagudjon, köszönöm szavakat. Barátságos hangnemben:-) ilyen közösségben még a sorbanállás is elviselhetőbb...
Az eső elmosta volna a zsörtölődő, életunt tömeget? Remélem végleg;-)

A nép véleménye....

Ma reggel a szombathelyi aluljárón átsétálva kísérteties módon Georg Orwell regényében éreztem magam. Előre vetítem, hogy a történet szereplői felé semmien előítélettel nem vagyok, pusztán jelen esemény groteszk mivoltát szeretném hangsúlyozni.
Hajnalban, mint mostanában elég gyakran, lesétáltam az aluljáróba, mikor épp munkához készülődtek kedves közmunkásaink. A párbeszéd azonban nem a megszokott érdektelenség medrében csordogált. A társához érkező, legyen mondjuk Zsolt, társa pedig László, szóval Zsolt mély filozófiai hátteret sejtetve szólalt meg: "Ez szörnyű" . Szegény Laci el sem tudta képzelni, hogy az újabb munkanapra, vagy netán a boltban elfogyott alkohol miatt sopánkodik kollégája. Gyanútlanul visszakérdezett "Mi?". A választól a seprű is megállt a kezében, én meg izgatottan vártam a fejleményeket. "hát ez! Nézd meg hogy néz ki-mutatott körbe az aluljáró graffitIkkel díszített falaira- miért kellett ezt csinálni? A mai fiatalok ebben lelik örömüket? Észre sem veszik hoogy elcsúfítják a környezetüket. Ez azért szomorú." Első pillanatra pozitív sokként ért, hogy egy egyszerű közmunkás, aki eddig értéktelen és érdektelen beszélgetést folytatott társaival, ilyen szépen megfogalmazott beszélgetést kezdeményezett. Laci szerintem gondolatban látta széttörni a szondát, ahogy társa belefúj, és elájulni a drogtesztet végző nővérkét az eredménnyel a kezében. Zsolt azonban mindkettőnket lerángatott a földre következő mondatával: "benne volt a híradóba is".
Igen, ennyire egyszerű.... A híradó a szádba adja a hangzatos véleményt. Nem állítom, hogy ez jelen eseményt tekintve káros vagy nincs igazságtartalma, bár itt megjegyezném, hogy a puskás, pirosmasnis lány szerintem igen is művészi, és értéket ad a mára önnmagában is elcsúfult jellegtelen, és ígénytelen összevisszaságba rendezett mozaikcsempéhez. Az ilyesztő csak az, hogy egy híradó elég ahhoz, hogy a "hé izé emléksző"-ből, egy ilyen jellegű véleménynyilvánítás legyen. Tartalomtól függetlenül. Játszi könnyedséggel manipulálják a gyenge, egyszerű embereket, és azokat akiknek szinte mára csak a média a kapcsolat a közösséggel, a világgal.
El tudja még dönteni valaki mi az igaz? Tudom, a történelmet sem a múlt írta, hanem a jelen érdekei. De ez így nincs jól. Egy Orwelli világban élni nyilván egyszerűbb, de én maradok és vállalom a 101-es szobát, minden következményével. Inkább egy perc a saját véleményemmel, mint egy élet másokéval.

Hírböngészés közben...

Érdekes, sokkoló, nem is... Inkább lenyűgöző és elgondolkodtató videóra bukkantam a minap... Több kommentárt nem fűznék hozzá... Nézzétek:-)

https://www.youtube.com/watch?v=M9-95pufJR4

A hétvége margójára

Jól esett a pihenés. Kicsit hazautazni, ágyba kapni a kávét, reggelizni, ebédelni, vacsorázni, nyugodtan, nem futtában, vagy a gép elött két e-mail között. Befejezni az íjamat... 

Már csak azt nem tudom a próbalövésektől lila az alkarom, vagy eddig nem tűntek fel az ereim:-)

Breaking news

Hazautaztam. Jó egy kicsit kiszakadni a megszokott környezetből:-) ez a hétvége végre a pihenésé.

Halott város

Kerestek már vasárnap délben nyitva tartó éttermet a szombathelyi Fő téren? Értem én hogy a vasárnapi ebéd legyen a családé, de turistaként hova ül be az ember ebédelni?

Múlt hétvégén egész nap bent dolgoztam a városban, és naivan úgy gondoltam bizony megebédelünk valahol a Fő tér környékén, és most nem a McDonald's-ra gondolok. Nem puccos étteremre, csak egy olyan helyre, ahol nem műanyagot kell rágcsáljak. Sorra törték le a lelkesedésemet a zárt ajtók...

Egy ekkora városnak tényleg kihaltnak kell lennie hétvégén? Mi hiányzik ebből a városból? Nekem a fejlődni, építeni vágyó közösség hangja! A megfáradt, fejlődést visszafogni vágyó, örökké elégedetlenkedő réteg bezzeg teli torokból képes üvölteni, bármi ellen...

"Nézzünk Együtt a Tükörbe!"

" "Nézzünk Együtt a Tükörbe!" - ezzel a szlogennel indít kampányt a pécsi tömegközlekedési társaságnál működő Független Demokratikus Szakszervezet (FDSZ), hogy csökkentsék a konfliktusok számát az utasok és dolgozóik között. Egyrészt olyan tudnivalókra szeretnék felhívni az utasok figyelmét, amelyekkel azok eddig valószínűleg nem rendelkeztek, másrészt pedig ahhoz kérnek tőlük segítséget: szerintük hogyan lássák el jobban a munkájukat a sofőrök, ellenőrök."

Ma bukkantam rá erre a kezdeményezésre. Nekem nagyon tetszik. Számtalan területen életképes, és hasznos lehetne.
Kicsiny városomtól messze van Pécs, nem tudom, mi húzódik a háttérben, és nyilván nem fog gyökeres változásokat okozni. Csak egy túlhajszolt elcsigázott buszsofőrrel több fogadja mosolyogva gondjai, fáradtsága ellenére a felszálló utasokat, vagy egy  utas áll toleránsabban hozzá a személyzethez, beismerve hogy a buszsofőr, nem kitolni akart vele, de tényleg nem látta, nem bunkó, csak fáradt, vagy nem szándékosan azért van ott, hogy a kedves utas elkéssen akár honnan, szerintem már megéri. 

Nyilván vannak aki úgy gondolják, ebbe nem érdemes időt és energiát fektetni, de mindent el kell kezdeni valahol. Hinni kell abban, hogy igenis apró eredmények viszik előre a világot.
Egy utas pozitív élményét kihangsúlyozva osztotta meg véleményét az utazásról:

"A napokban láttam, hogy beállt a megállóba a 60-as busz és megvárt a sofőr, pedig még hezitáltam is. Köszönöm szépen! Általában pozitív tapasztalataim vannak a dolgozókról, amit utas társaimról nem mondhatok el!"
 

Kíváncsian várom a program fejleményeit.

Sok utas nem veszi figyelembe, hogy a sofőrnek mennyi fele kell figyelni. Életek vannak a kezében, a forgalomban nincs ideje mérlegelni, azonnali döntéseket kell hozni. Számtalan utas panaszkodik, hogy otthagyta, odacsukta, stb. ez nagyon egyszerű. Ha nem tudnék szemkontaktust teremteni a sofőrrel, közvetlen vagy tükrön keresztül, mert utas, fa, vagy maga a busz takarja, esetleg fizikálisan nincs olyan tükör, amiben esélyem van a sofőrt látni, akkor nyilván ő sem képes észlelni ottlétemet. Jogos, én bizton tudom, hogy ott vagyok teljes valómban, de a fénytant egy buszsofőr sem tudja meghazudtolni.
Dolgoztam napi szinten kint buszon, és próbáltam türelmesen, nyugodtan hozzáállni mindenkihez, bevallom nem mindig ment. Néha kíváncsi lennék mi volt rólam  az utasok véleménye, de ez már nem fog kiderülni, nyilván sokan nem szerettek:)
A kezdeményezés hatására talán felbukkan számtalan pozitív és negatív élmény, mindkét féltől, mint utas, mint dolgozói szemmel. 
A kezdeményezés facebookon követhető: https://www.facebook.com/nezzunkatukorbe

Számomra érthetetlen...

Az utóbbi időben egyre többször merül fel bennem, miért ennyire elégedetlenek az emberek. Mindennel, mindenkivel. Elfelejtettük meglátni a jót a szépet? Elfelejtettük hogyan kell örülni bárminek is?
Néha meg kellene állni, körbenézni, és látni is. Meglátni a szépet, a jót. Keresni a fejlődést.
Egy apró példa, és itt vége is a nem tudom hogy kezdjem de firkálok valamit első bejegyzésnek.
Sony beleszeretett a fotózásba, és a legtöbbször már azt hallom bármi szépet lát, hogy miért nincs ideje megállni fotózni... Én örülök, hogy láthattam...