Gyerekszáj

Ma hazafele felettébb aranyos szituáció hallgatója lehettem. A volántársaság új tipusú autóbuszokat vásárolt, melynek egyetlen apró hibája, hogy a leszállásjelzőt én is nehézkessen érem el, a magam égimeszelő 150 centis mélységemmel.
Vélhetően ezen probléma megoldására született meg egy tápláni kisgyerekben azon terv, hogy előre sétált a busz sofőrjéhez, és a következő mondat hagyta el a száját: "csókolom! Legyen szíves bemenni a faluba!" örök gyerek buszsofőrünk viccelődni is kezdett vele, hogy rendben, bemegyünk, de cserébe a kissrác hívja meg egy sörre, megisszák, a srác hazamegy, ő meg viszi tovább a buszt:-) a srác jót derült rajta, majd a sofőr megkérdezte hol szeretne leszállni, és mikor leszállt, vidáman lekiabált a kisfiúnak, hogy csak neked:-) a srác megköszönte, és jókedvűen indult el haza:-)
Talán ha hazamegy, elmeséli otthon, hogy a kedves sofőrbácsi miatta fordult be a faluba, és ezzel a pozitív élménnyel fog tovább buszozni, nem rossz élményekkel árnyékolva. És remélem szülei sem rombolják le ezt az illúziót! Kellenek a mesék, hogy ne felejtsünk el mosolyogni. Igen, felnőttként is szükségünk van csodákra:-)